2009. július 22., szerda

A bürokrácia diszkrét bája 1.

Történt egyszer, úgy egy éve, hogy elköltöztünk kisvárosunkból egy egész pici városba, Pest mellé (nem bele!!! Vigyázat). Ősszel gondoltunk egy nagyot, és megigényeltük új lakhelyünkön a gázártámogatást. Történt ez októberben. No, pár hétre rá kaptunk is egy hiánypótlásra felkérő levelet, amelyre el is küldtük a hiányzó iratokat. Ekkor már november volt. December elején megelégeltem a várakozást és felhívtam a Magyar Államkincstárat, ahol is egy kedves hölgy közölte, hogy először írjak szépen az Észak-Magyarországi Regionális Igazgatóságnak, hogy az ottani támogatásunkat legyenek szívesek megszűntetni. Decemberben ez meg is történt. Elérkezett a január, na meg ha jól emlékszem a február is, amidőn ismét telefonálni voltunk kénytelenek, mivel a hatalmas gázszámlákon kívül semmi sem érkezett. Márciusban kaptunk is egy határozatot arról, hogy megkaptuk a támogatást, aztán arról, hogy a régi támogatást megszűntették. Igaz, a fűtési szezon már letelt, azért örültünk, hogy végre minden rendeződik. Aztán jött a következő gázszámla, amin hába kerestük a támogatást, nem találtuk. Újabb telefon a MÁK-nak, ahol aztán kiderült, hogy a határozatot a Fővárosi Gázművek helyett a régi szolgáltatónak, a TIGÁZ-nak küldték el, így nem csoda, hogy a FőGáz nem tudott a kedvezményünkről. Mindez május 15-én rendeződött végleg. Végülis csak nyolc hónapra volt szükség.
Kis kétrészes sorozatunk második epizódja a Vízműről szól majd.....nem kevésbé kacifántos szerencsétlenkedésről.

2009. június 28., vasárnap

2009. május 7., csütörtök

Gabi szerzeménye.....

"Aaaanya szejetlek,
aaanya szejetlek,
aaanya szejetlek.
Feeelkelt a Napocska
Örül neki Aaaanya,
És Aaaapa iiiis.
Akkkor jó jó jó"
Dallam is jár hozzá...

Találkozás a Zigazi Zsirivel


"gyogyiztunk" Gabival a kocsiban.....

Hosszúúúú úton valami szóóóórakozás kell :)Persze mindíg vannak olyanok, akiket mindez hidegen hagy...............

Keresztelő


Zsuzskámat megkeresztelték :) Otthon, Egerben, családi körben, pici kápolnában, a nagybácsikája, Peti :) Atit, Jutka kisfiát is ekkor keresztelték. Keresztbe: mi lettünk Ati keresztszülei, Jutka meg Zsuzska körösztanyja. (Nem mellékesen Gabié is). Minden nagyon szépen sikerült, utána Apunál ebédelt a díszes társaság. Nagypapó szerint Zsuzska viselkedett a legeslegjobban: naná, rótta négykézláb a kilométereket a szobában, egy szoba hossz = fél óra mászás :)

2009. április 20., hétfő

Zsirike


Éjjel jutott eszembe, hogy ha a családomról szól a blog, akkor mindenképpen említést kell tennem Zsirikéről is, különben még megharagszik. Szóval Zsirikét - egy ölelgetnivaló plüss zsiráfot - Gabi fiam kapta a keresztelőjére, úgy félévesen. Akkor még délcegen tartotta a hosszú nyakát, amin egy szép fényes - azok szerint, akik még emlékeznek rá - rózsaszín selyemszalag is díszelgett. Mára Zsirikét kissé megrágta már az idő vasfoga (és Gabi tejfoga). A feje már nyeklik-nyaklik, a szalag pedig ma már inkább meglehetősen szakadt és elszíneződött (mondhatni gusztustalan) a nyakában. De Gabi nem engedi kicserélni a szalagot. Azt legalább megengedi néha, hogy kimossuk Zsirikét :) Zsirike immár két és fél éve Gabi hálótársa, cimborája. Beszélgetni is szokott vele (Pl. lefekvéskor: - "Zsirike, dobj egy hátast!" mondja). Ja, egyébként azért jutott eszembe ez az egész, mert tegnap este, lefekvés után hallottam, hogy valamit kotyorog a szobájában. Benéztem hát hozzá és kérdeztem, hogy mit csinál, mire ő:
- "Csak halkan mesét olvasok Zsirikének." - és tényleg, ott feküdtek egymás mellett, Gabi kezében a mesekönyv, abból "olvasott". Gyorsan csenben elolvadtam a gyönyörűségtől, és csak annyit mondtam neki(k): - "Na jó, de aztán aludjatok mindketten!!!" :-DDD
Hát ennyit Zsirikéről.

2009. február 20., péntek

Micsoda szöveg....

Valamelyik nap Gáborom kért tőlem najancot (narancslé). Adom a poharat, mondom: Tessék. Mire ő:
- Drága vagy, köszönöm!
:))))))))))))))))))))))))))))))

2009. február 19., csütörtök

Épülünk - szépülünk

Az a kreatív manó, aki bennem bújkál megint előmerészkedett.
Zsuzska bútorát igyekeztem feldobni - szalvéta virágok és pillangók népesítették be a szekrénysort...

HÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ

...azért nélküle nem tél a tél....
Kilátás az ablakunkból:

Zsuzsi a kádban

Néhány napja Apa azt mondta, adjam csak oda Zsuzskát is, hagy fürödjön a kádban velük, fiúkkal. Mindenki nagyon élvezte, úgyhogy azóta már mindig így van...

2009. február 9., hétfő

Buli volt

A múlt szerdán buliban voltunk, szülinapiban. Gabesz Luca barátnője három éves lett. Gabi egész nap a bulira készült. Folyton vijágot akart szedni Jucának, többszöri elmagyarázásra értette meg, hogy a kertben télen nincsen virág :) Aztán délután szépen kiöltözött és felkerekedtünk, vettünk vijágot is. Olyan büszke voltam, kinyitottuk az ajtót, a fiam - virággal a kezében - amolyan legényesen betrappolt a vendégsereg közepébe, megkereste az ünnepeltet, átnyújtotta a virágot és mondta szépen, becsülettel, hogy - Boldog szüjinapot, Juca! Olyan édesek voltak, persze puszi is csattant! Sok-sok gyerek volt, meg sok-sok kaja. Igaz, a fiam besegített a tortagyertyák elfújásába, de későn vettem észre, hogy mire készül, így nem tudtam eltántorítani a szándékától, de azért talán a háziak nem haragudtak nagyon :D Zsuzskám példásan viselkedett, hangja nem volt, csak mikor már nagyon elfáradt a nézelődésben.
Persze a hazaindulás hisztibe fulladt, a nagyságos úr nem akart megválni a társaságtól. De azért jó volt a "buli".

2009. január 31., szombat

Weblap-ajánló

Talátam pár hete egy klassz oldalt:
www.scrapblog.com
Ha tud valaki kicsit angolul, csodákat lehet művelni vele:







Egy kis gasztronómia

Ma vendégeink voltak: régi-régi nagyon-nagyon jó barátok. Gondoltam, megérdemelnek valami igazán finomat.
Kacsacombot vettem, bőrös részét bevagdostam, serpenyőben a zsír nagy részét kisütöttem belőlük. Aztán zutty bele a beáztatott római tálba. Csak sót szórtam rá és mellédobáltam egy almát cikkekre vágva és néhány szelet hagymát. Jóóóó sokáig sütöttem (némi vízzel meglocsolva).
A kötelező párolt káposztával én nem csinálok faksznit: a vöröskáposztát felvágtam, olajon némi ecet, só és cukor társaságában megpároltam. A köményt nem szeretjük, úgyhogy az kimaradt. Mindez krumplipürével fenséges lett. El is fogyott mind. De a kacsazsír ott vigyorog a hűtőben, egy szép nagy szelet kenyérre várva. Nyammm......
Sajnos fotózni elfelejtettem. Mire meg eszembe jutott, nem volt mit :-D Nahát ezért nem vagyok jó gasztro-blogok szerkesztésére.

2009. január 24., szombat

Hát akkor kezdjük...

Hogy kell ezt kezdeni?! Mindegy, csinálom, ahogy tudom...
Apával még a főiskolán ismerkedtünk meg.
Aztán egy buli után megkérdezte: "Amúgy meg nem jönnél hozzám feleségül?"
A válaszon gondolkodni sem kellett: "Hát ha kibírod velem a diplomáig, akkor hozzád megyek."
Ez már nagyon-nagyon régen, valamikor az özönvíz idején volt. Diplomaosztó után egy héttel férjhez mentem, 22 évesen. Ez már tizenegy éve volt.
Azóta szert tettünk két gyönyörű gyerekre, két szintén gyönyörű cicára és egy ... khm ... aranyos kutyára. Így jött létre kiscsaládunk.
Gabi három éves nagyfiú, a rakoncátlanabb fajtából. Minden nap küzdünk egymás akaratával és közben imádjuk egymást. A cumiról - hál' Istennek már sikerült lebeszélni. Most a pelust szeretnénk már elhajítani messzire. Vonatmániás, mint a hároméves kisfiúk általában, lassan lépni sem lehet a mozdonyoktól, vagonoktól, sínektől a házban.

Zsuzska 2008 szeptemberében született, így aztán mindkét "típusból" szereztünk csimotát. Egyelőre édes aranyos, jó kislány. Habár utóbbi ilyen bátyus mellett szerintem hamar elmúlik majd... Zsuzsa hobbija egyelőre az ökölrágcsálás és a hasonfókázás. Ezeket már tökélyre fejlesztette. Most a forgáson dolgozik egyre nagyobb sikerrel.

Apa apa. Nem dicsérgetem, mert biztosan belekukkant majd a blogba és még a végén elbízza magát. Elég annyi, hogy a legédesebb ember, akit valaha ismertem.

Na és hát az állatkák.


Tücsök új kertünk első kis lakója volt, valamikor 2000 körül. Mára már "régi bútordarab", békés, szeretetre méltó természettel. Mikor hozzánk került, olyan volt, mint egy mini dobbermann. Mára már bozontos képű asszonyság lett belőle. Hihetetlen türelemmel viseli a gyerekzsivajt, füle botját sem mozdítja, amikor én már a hajamat tépem Gabi izgágaságaitól.

Ott van még a két cicó. Ők Fülöp és Kwanchai. Fülöpkét találták nekünk, pontosabban ő talált rá az illetőre, aki elhozta hozzánk. Kis csapzott, vézna kandúrka volt, mára óriási bundagombóc lett.

Kollégáját, Kwanchai-t ajándékba kaptuk.

Ő bizony igazi pedigrés kis jószág, fajtáját tekintve Thai cica.
Cicóék nem igazán kedvelik a felfordulást, így aztán Gabit is messze elkerülik.