A bürokrácia diszkrét bája 1.

Történt egyszer, úgy egy éve, hogy elköltöztünk kisvárosunkból egy egész pici városba, Pest mellé (nem bele!!! Vigyázat). Ősszel gondoltunk egy nagyot, és megigényeltük új lakhelyünkön a gázártámogatást. Történt ez októberben. No, pár hétre rá kaptunk is egy hiánypótlásra felkérő levelet, amelyre el is küldtük a hiányzó iratokat. Ekkor már november volt. December elején megelégeltem a várakozást és felhívtam a Magyar Államkincstárat, ahol is egy kedves hölgy közölte, hogy először írjak szépen az Észak-Magyarországi Regionális Igazgatóságnak, hogy az ottani támogatásunkat legyenek szívesek megszűntetni. Decemberben ez meg is történt. Elérkezett a január, na meg ha jól emlékszem a február is, amidőn ismét telefonálni voltunk kénytelenek, mivel a hatalmas gázszámlákon kívül semmi sem érkezett. Márciusban kaptunk is egy határozatot arról, hogy megkaptuk a támogatást, aztán arról, hogy a régi támogatást megszűntették. Igaz, a fűtési szezon már letelt, azért örültünk, hogy végre minden rendeződik. Aztán jött a következő gázszámla, amin hába kerestük a támogatást, nem találtuk. Újabb telefon a MÁK-nak, ahol aztán kiderült, hogy a határozatot a Fővárosi Gázművek helyett a régi szolgáltatónak, a TIGÁZ-nak küldték el, így nem csoda, hogy a FőGáz nem tudott a kedvezményünkről. Mindez május 15-én rendeződött végleg. Végülis csak nyolc hónapra volt szükség.
Kis kétrészes sorozatunk második epizódja a Vízműről szól majd.....nem kevésbé kacifántos szerencsétlenkedésről.