Éjjel jutott eszembe, hogy ha a családomról szól a blog, akkor mindenképpen említést kell tennem Zsirikéről is, különben még megharagszik. Szóval Zsirikét - egy ölelgetnivaló plüss zsiráfot - Gabi fiam kapta a keresztelőjére, úgy félévesen. Akkor még délcegen tartotta a hosszú nyakát, amin egy szép fényes - azok szerint, akik még emlékeznek rá - rózsaszín selyemszalag is díszelgett. Mára Zsirikét kissé megrágta már az idő vasfoga (és Gabi tejfoga). A feje már nyeklik-nyaklik, a szalag pedig ma már inkább meglehetősen szakadt és elszíneződött (mondhatni gusztustalan) a nyakában. De Gabi nem engedi kicserélni a szalagot. Azt legalább megengedi néha, hogy kimossuk Zsirikét :) Zsirike immár két és fél éve Gabi hálótársa, cimborája. Beszélgetni is szokott vele (Pl. lefekvéskor: - "Zsirike, dobj egy hátast!" mondja). Ja, egyébként azért jutott eszembe ez az egész, mert tegnap este, lefekvés után hallottam, hogy valamit kotyorog a szobájában. Benéztem hát hozzá és kérdeztem, hogy mit csinál, mire ő:
- "Csak halkan mesét olvasok Zsirikének." - és tényleg, ott feküdtek egymás mellett, Gabi kezében a mesekönyv, abból "olvasott". Gyorsan csenben elolvadtam a gyönyörűségtől, és csak annyit mondtam neki(k): - "Na jó, de aztán aludjatok mindketten!!!" :-DDD
Hát ennyit Zsirikéről.
